A jó múltkorába jött valami diákforma, gondoltam kérek tőle valamennyit, olyan jóravalónak tűnt. Tudja én meglátom az ilyet, sok emberrel volt már dolgom, messziről látszik, ha valaki csupa lelkiismeret, az olyanra meg lehet hatni. Kérdeztem tőle, hogy van-e pár forintja egy magamfajta szegény embernek. De ő úgy kihúzta magát, fújt egy nagy levegőt, aztán mondta, hogy úgy érzi, nincs abban a helyzetben. Hát megkérdeztem, hogy miért. Aztán elmondta, hogy albérletben lakik, olyan sokat nem keres, félretenni osztán végképp nem tud, kell neki is a bére.

Hallod, ahogy ez elmesélte, tényleg csak arra jut pénze, hogy kihúzza a következő béréig. A fene érti ezeket az embereket! Minek dolgozni, ha nincsen annak foganatja? Azért, hogy a multi jól éljen?? A rossebb vigye el azokat is, én nekik nem teszek nekik keresztbe egy gazszálat se! 

“2004-ben rohadt le a faszom :(”

Három éve még elég jól éltem. Volt egy sikeres zenekarom, velük posztkraut űrdiszkó rapmetalt játszottam, együtt DJ-ztem egy mianmari transzvesztita apácával, és volt egy szóló herpderp-jungle projektem is. Kurva jól ment minden, éreztem, hogy sokra vihetem még a tehetségemmel, párszor felkerültem a cool listára is.

Apám nem viselte jól, hogy ennyire befutottam, tökre megváltozott. Egyre többet beszélt a pénzről, hogy ő már nem tudja ezt finanszírozni, meg hogy álljak a saját lábamra… Ezt elég rosszul viseltem, elvégre az lenne a dolga, hogy segítsen megtalálni önmagamat, nem az, hogy az lépten-nyomon a korcs, anyagias szemléletét megpróbálja rámtukmálni. Mivel a viszonyunk megromlott, én egyre több időt töltöttem az éjszakában, és apám minden megmaradt pénzét drogokra költöttem, reméltem, hogy tanul belőle.

Nem így lett, a vállalkozása befuccsolt, én meg az utcára kerültem. Soha többet nem állok szóba vele!

Mi régen egy tervezőirodában dolgoztunk, remek kis csapat voltunk. Aztán jött a válság és ugyanazon a héten a válás mindkettőnknek. Lakások meg maradtak az asszonyoknál.
Régebben minden információnk megvolt az internetről, de most már csak napilapokat eszünk addig, amíg bele nem döglünk az ólommérgezésbe. Buzulni még képtelenek vagyunk!

Mostanra már minden szemét túrista annak az elferdített lábu, kamumagyar, romángeci, mozgássérült-imitátor geciládának adja a német márkát, az osztrák silinget, meg a holland guldeneket. Lófasz se lesz itt rend és befúj a szél a sliccemen. Hajnalban még a faszom is lefagy!

Amiatt a sok szar kajamaradék és kannásbor miatt, nagyon undorító íze van a pesti sorstársaim gecijének. A szociális-munkásoktól kértem már ananászt meg édesített joghurtot is, hogy legalább azokat itassam-etessem meg a párizsivégért leszopott aluljárótársaimmal, de ezek a fiatal kókler hippik, csak cigit meg kefirt hoznak. Aztan csodálkoznak, hogy tiszta savanykásszagú kiütés vagyok…

A Józsival 4 évig éltünk együtt. Már nem úgy mint a buzik, hanem hogy az utcán. Hozzá volt szokva, hogy ki van nyalva a segge, talán korábban úrigyerek volt. Az üres üveget is úgy fogta meg, mint szűz lány a faszt. Persze ezt nem merte senki se mondani neki, mert ha elborult az agya, akkor bazmeg olyan volt mint a veszett kutya.

Egyszer mikor én váltottam vissza az üvegeket, neki a helyünket kellett őrizni a híd alatt, ahol kijön a szennyvíz. Az amúgy azért jó, mert időnként lecsapta a bokánkat a meleg szar, az meg télen aranyat ér. Szóval jöttem visszafelé az üvegpénzből vett borral, aztán valahogy olyan hűvös volt már, hogy elfogyott a pia mire visszaértem. Mikor Józsi kérdezte, hogy mégis, hol a bora, azt mondtam, hogy a cigányok vették el tőlem a Nagy Lajoson. Ez a fasz meg felpattant a trolira, és bazmeg nekiment az első cigánynak, akit meglátott.

Amilyen peche volt, pont valami megasztáros kikent gyereket talált meg, valami Medvecukor vagy mi volt a neve. Pofán vágta a brazilt, meg jól megszorongatta, olyan szöveggel “hova raktad a boromat te oláhcigány?!”, de jöttek már a rokonok, oszt szétverték a Józsi fejét. 

A rohadék persze nem döglött meg. Bevitték a kórházba, és ott volt vagy 2 hónapig. Pár napig maga alá hugyozott a gyönyörűségtől, ingyen kaja, meg minden, de aztán kikerült és jött is vissza a hídhoz. Sírt egy hétig, ettől rendesen be is szartam. Túl könnyen visszaszokott a jóba az a dzsentri pöcs. 

2 éve vagyok az utcán, előtte is időnként kénytelen voltam átmeneti helyeken meghúzni magam. Mindig bajom volt a nőkkel, mert ami pénzem volt rájuk vertem. Ha nem volt pénzem, akkor nőm se volt. Ahogy elvesztettem a lakásom, már nem kellettem senkinek. Először rossz volt, de most már a faszomat állandóan szopja a Jenő. Még pénzt is ad érte. Az a titka, hogy mindig kicsit kéretem magam.

A köcsög Tóni, hogy baszná szájba a mocskos anyját az a buzi, igazán leszophatná az összes faszomat, amiért hagyta, hogy az a románcigány elfoglalja a templomlépcsőt az oláh kölykeivel. Behugyoznék az örömtől, ha látnám, hogy elkergetik őket a retkes kurva rendőrök.